A „létező szocializmus” leépülését követő Ózdi sorozat első darabja a Szorításban. Hurráoptimista archív propagandafilmmel indít: „Az ózdi gyár munkásai új fényt adnak a magyarok nagy hírének. Az új kor Talpra, magyarja: Tiéd az ország, magadnak építed! Újjászületett emberekként állnak a munkások a gépek mellett.” Másfél millió ipari munkás osztozott az ózdiak sorsában: a gyár akkor került először a figyelem középpontjába, amikor Magyarország a vas és acél országa akart lenni. A munkások odaadó szorgalommal dolgoztak, példává váltak. A sikergyár a vezetés rugalmatlansága, a szükséges beruházások hiányában az 1980-as évek elejére korszerűtlenné, eladhatatlanokká lettek, a munkások egy része pedig feleslegessé vált. A filmben három munkás és egy vezető sorsán keresztül követhetjük a kapitalizálódás következményeit, a leépülés fázisait. Megrendítő emberi sorsokat, új és újabb kérdéseket, mély indulatokat őrzött meg a filmszalag.
