Mészöly Miklós Film című kisregénye egy idős házaspár életének utolsó néhány óráját kívánja megmutatni. Két olyan ember utolsó pillanatait, akik a történelmi viharok, embertelenségek és értékvesztések közepette is egymás mellett maradtak a szeretet és egymásra utaltság különös szorításában. A legmegrendítőbb az alapkérdés megfogalmazása: lehet-e, tudunk-e méltósággal búcsúzni, mennyire vagyunk elesettek, kiszolgáltatottak, amikor elindulunk az ismeretlen felé. Ez a viszony teremt eleven és drámai feszültséget az anyagban, ez a záloga annak, hogy nemcsak a történet, de annak mélyrétegei és érvényességi köre is katartikus pillanatokkal ajándékozza meg az olvasókat. A rendkívül nehéz anyag teljes súlyával nehezedik a színészekre. Olyan színészekre, akiknek kivételes személyisége, művészete a biztosíték arra, hogy a fikció és a valóság egymásra épülő feszültsége hiteles és drámai élményt teremt.
